a növények misztikus élete
- avagy ami kimaradt az Attenborough filmből.
Ez a jegyzet a kreacionista vadhajtásokról szóló, épp kiteljesedőben lévő criticalbiomass-os cikksorozat (lásd: itt, itt, itt meg itt) nyomán született. Sajnos Jeszenszky és Tóth professzorok nem az egyetlen tanáremberek akik a hardcore kreacionizmust vallják. Van még pár ismertebb név, mint például a Protestáns Teremtéskutató Körben tevékenykedő Cserháti Mátyás "biológus" vagy tanácsadójuk, Pauk János növénygenetikus, illetve személyes kedvencem, a biológiatanárok gyöngye, Vankó István, de ők tulajdonképpen kishalak ebben a játékban. Amikor viszont egy MTA tag kezd el böszmeségeket beszélni, annak már nagyobb súlya van.
A most kifogott hal valahol a két méret közt van: Szalai István, ny. tanszékvezető egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora, aki a Növények élete c. kétkötetes tankönyvet írta. A könyv tartalmát érdemben megítélni nem tudom, hiszen laikus vagyok, de "érzésre" egy jól szerkesztett, komoly könyvnek tűnik. A hozzá írt előszót olvasva viszont a homlokomíg kúszott a szemöldököm.
A bevezető elején még csak a könyvben tárgyalandó témákat mutatja be, de "A növényi élet kutatásának feladatai a jövőben" c. fejezettől elszabadul az ezoterikus pokol. A kezdet Cleve Backster hipotézise, miszerint "a zöld növények — eddig fel nem derített módon — kapcsolatban állnak egymással és reagálnak az emberi érzelmekre, „...jeleket küldenek és fogadnak", amelyek a fiziológusok véleménye szerint fénysebességűek, vagy annál gyorsabbak (In: TOMPKINS és BlRD: The Secret Life of Plánts. New York 1967)." A szerző minden bizonnyal egy kicsit lemaradt az embriológia eredményeivel is:
— Nem tudunk arra a kérdésre felelni: honnan tudják a rügyek merisztémasejtjei, hogy a bennük lévő DNS-molekulának melyik génjeit kell aktiválni, illetve blokkolni, hogy célsejtekké alakuljanak.
Ha az embriók fejlődésében részt vevő folyamatokat kizárólag gének kódolnák, nem valószínű, hogy azoknak utasításkészlete egymagában tudná szabályozni és összehangolni a fejlődéssel járó kölcsönhatások teljes körét. [...]
A kromoszómákban egy program (utasítás) van a molekuláris szerkezet előállítására és működtetésére. Ennek azonban a program végrehajtása során tapasztalható belső logikáját nem ismerjük. Hogy mindez hogyan történik, ma még teljes rejtély! A sérülések reparálása, az elvesztett szervek regenerálódása (pótlása), a szervek felépítésében részt vevő információk teljes halmazára és nem csupán genetikai információs készletére támaszkodik. Ezzel a feltételezéssel ismét egy újabb rejtélybe botlunk: hogyan és honnan szerzik be az egyedek az alaktani információ teljes készletét?
Az élet definíciós problémáinál viszont már látszik hova készülünk kilyukadni, amikor szépen beszambázik a képbe a kvantumezoterikus hanta: [by] J. D. BHRNAL: „Az élet az atomon belüli elektron-állapotok lehetőségeinek részleges, folyamatossokféle alakban megjelenő és egymásra gyakorolt önrealizálása." ... [ez a remek definíció akár a belsőégésű motorokra is vonatkozhatna, de most kezd sűrüsödni a lekvár:]
Néhány gondolatot idézek J. BROOKS és G. SHAW: Origin and Development oflivinge systems, Academic Press Inc. (London) Ltd. (1973)1 című munkájából„Ha tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy egy elektron a közbülső téren való áthaladás nélkül átugorhat egyik pályájáról a másikra, akkor miért kellene elutasítanunk annak lehetőségét, hogy érzékszerveink közbeiktatása nélkül is lehetséges olyan természeti jelek kibocsátása és felfogása, amelyek nem rejtelmesebbek, mint a Schrödinger-féle elektronhullámok" [ezek után kifejti hogy a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka, és majd "eljön az idő, amikor egy probléma megérett a kutatásra". Aztán folytatódik az ámokfutás:]
A tudomány konkrét megállapítása: az összes élőlénynek azonos genetikai kódja van, például a GGS sorrend minden élőben glicint jelent. Ezt a tényt sok tudós annak kijelentésére használta fel, hogy az élet nem a Földön keletkezett, hanem a kozmoszból juttatták ide. Francis CRICK nyüvánosan is vallotta azt az elméletet, hogy a földi élet nem itt kezdődött, hanem a világűrből érkezett. [mert a GGS a glicin?]
[az élő definícióján tovább rágódva:] Remélhető, hogy a jövő olyan jelentős újabb eredményeket produkál, amelyek lehetővé teszik az élő anyagnak a harmadik évezred világképébe illő definícióját. Ebből a reményből a biofizikai elméleti kutatások eredményei alapján annyi már igazolódott, hogy az élő és az élettelen anyag különbsége sokkal mélyebb és más lényegű, mint eddig általában hittük. [visszatért a Vis Vitalis? Pedig csak most jön a "biológiai mező" meg a negyedik dimenzió]
Ahhoz, hogy megértsük az élet lényegét, valahogyan belülről kellene látnunk az élő szervezetet. Behatolnunk a belsejébe és megnézni mi történik ott, a biológiai téren belül. Egy parányi „démont" kellene létrehoznunk, aki behatol abba a másfajta térbe és onnan figyelné meg, hogyan változik maga a tér a biológiai mező (*) hatására a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban (W. M. INJUSIN, Inter Press Magazin 1979)1
.... Nagyon nagy sebességnél, amikor az idő is szinte önálló dimenziónak tekinthető, a fizikai-kémiai folyamatok megértése végett a négydimenziós geometriát alkalmazzák. Nem merül-e fel a kétség, hogy e három dimenzió mellett nincs-e szükség egy negyedikre (*), amelyben az élet kialakult? Ez a negyedik dimenzió most még megfoghatatlan ábrázolóképességünk számára. Miképpen és hol létezhet, ha láthatatlan és érzékelhetetlen érzékszerveink számára? De, amikor belépünk a biológiai folyamatok világába, már nem négy, hanem sokdimenziós geometriával találkozunk:
— ez a tér nem homogén, hanem heterogén;
— ebben a térben valószínűleg nincsen szabályos szimmetria;
— ebben a térben a jobb nem megfelelője a balnak[most az?]; valószínű, hogy
— a tér két, minőségileg különböző formájával van dolgunk.
[hivatkozás:] 1 W. M. INJUSIN a Kazah Tudományos Akadémia tagja, az alma-atai Biofizikai Intézet vezetője.
A fizikai, a kémiai és a biológiai integrálódásnak feltétele a teljesen új, sokdimenziós geometria létrehozása. Ehhez azonban szemléletváltoztatásra van szükség, olyanra, amely elszakad a jelenlegi felfogástól. Az új szemlélet értelmében a fizikai, a kémiai és a biológiai tér között (térbeli és időbeli) kozmikus kapcsolat van (*). Az univerzumban minden mindennel összefügg. [Jing-jangos miszticizmus meg a fizika... ettől mindig tengeribeteg leszek]
Az új szemlélet néhány jellemző vonása
A tér, amelyben a tömeg (a fizikai világ) mozog, két-három dimenziós euklideszi tér és az idő, amelyben mozognak (a newtoni fizikában) visszafordítható. Ezzel szemben az élő rendszerek időben visszafordíthatatlan folyamatokat mutatnak és mozgásaik sokkal bonyolultabbak annál, hogy fizikai rendszerek mérésére szolgáló eszközökkel mérni lehetne. A fizikai mechanisztikus világegyetem ellentétben áll az élővilág fejlődésével. [bizonyíték? mert az időben visszafordíthatatlan folyamat nem az - egy süteményt egyszer lehet csak megenni, valahogy mégsem varázslat]
[itt volt egy kevés termodinamikázás, ezt kihagytam] Ezen új szemlélet szerint az élő és az élettelen között a leglényegesebb különbség a létezésmódban rejlik. (V. M. INJUSIN 1979). Az élő anyag a külvilág elemeinek és folyamatainak szintézise (minden létező valóság — szervetlen és szerves egyaránt — a kvantumok aggregátuma), amelyben ezeket az elemeket és folyamatokat egészen újfajta, sokdimenzióban létező összefüggések kapcsolják össze. Az élet tehát a tér egyik létezésmódja [egyre jobb definíciók], amelyben integrált fizikai és kémiai folyamatok mennek végbe.
[és a hülyeség teljes hangerőn:] A világegyetemben hullámzó energiamezek (*) (az életet formáló „teremtőerő"1) és az általunk tapasztalt jelenségek közötti finom viszony (kapcsolat) átformál mindent, amit az életről és az élővilágról tudunk. Az új szemlélet olyan „hálónak" tekinti a természetet, amely folyamatos, szerves önteremtő tevékenységgel hozza létre az általunk megfigyelhető „valóságokat". Eszerint az élő szervezet genetikai információkészlete nem független a környezettől és variációi nincsenek kitéve a véletlen szeszélyének. Közvetlen kapcsolat van a genom és a szervezet, sőt a genom és a szervezet, valamint a tágabb környezete között is. Az új fajokat létrehozó variációk nem a gének véletlen kombinációinak következményei, hanem a szervezet genetikai készletének rugalmas, kifejezetten „alkalmazkodó" válaszai a környezeti változásokra.
A bizonyítékok sokasodása [elő velük!] arra mutat, hogy az élőlények öröklődő tulajdonságainak kódkészlete nem tanúsít ellenállást a környezeti változásokkal szemben. A DNS szerkezete és működése annyira rugalmas, hogy „folyékonynak" (képlékenynek) tekinthető. Úgy látszik, hogy a genom „informálódik" a környezeti változásokról.
Az új szemlélet szerint az élők nem biokémiai gépek [továbbra is: erre utaló épkézláb bizonyíték?], ahol a szervezet olyan reakciók által működik, amelyek annak felépítéséhez szükségesek. Ha a szervezet nem működik tökéletesen, annak okát nem a felborult kémiai egyensúlyból eredő szerkezeti hibában kell keresni.
Az új szemlélet egy új tényezőt sorol azokhoz a kölcsönhatásokhoz, amelyek az élő szervezet működését szabályozzák. Ez az új tényező a bioenergetikai vagy bio-mező. (Syn.: ötödik-mező vagy pszi-mező)2 [tádááám!]
A Föld bioszférájában „finom viszonyok", kozmikus kapcsolatok hálózata van jelen, amely a DNS-molekuláktól a globális ökológia egészéig terjed. A jeleket a szervezet dinamikus állapotáról annak minden funkcionáló sejtjéhez „finom energiák" továbbítják, ugyanakkor információ-áramlás van a környezet és a dinamikus folyamatok közötti kapcsolatoktól a sejtekben lévő genetikai kódhoz.
Az új szemlélet szerint minden élő szervezet kapcsolatban van egymással az univerzumot átható információ-tároló és információ-továbbító holografikus mező révén. [László Ervin biztos örül a társaságnak]
1 A kozmosz csodálatos felépítése és elrendeződése, valamint harmóniája, csak egy mindenható és mindentudó teremtőerő tervében születhetett meg (Isaac Newton angol természettudós 1643-1727). Megállapítását az orosz polihisztor Mihail V. Lomonoszov (1711-1765), a természettudományok egyik megalapítója az alábbiakkal egészített ki: ..."A Teremtő, az emberi fajnak két „könyvet" adott. Az egyikben fenségét jelentette ki, a másikban akaratát. Az első könyv a látható világ, a második könyv a „Szentírás".
2 További részletek a 10. fejezetben „Kozmikus kapcsolatok" (mezők) címszó alatt olvashatók. [sajnos a függelékben lévő egy oldalnyi anyag nincs meg scan-ben, de ennyi gondolom épp elég]
Röviden összefoglalnám: a nemrandom mutációk révén a környezetre aktívan reagáló növények a "finom energiák" kozmikus kapcsolatával átszőtt világban az ötödik dimenziós Pszi-mezővel kommunikálnak a fénynél gyorsabban... Akkor már inkább a kreacionisták.
PS: Itt a teljes előszó OCR után. Eredeti scan-ek JP2-ben;
Eddig 1 komment érkezett
(
)
-
1. boros1124
2010. 12. 07. 11:09
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Itt van még egy misztikum. Megéri fellapozni.
h konyv-konyvek.hu/megmentett_egy_angyal_es_mas_igaz_tortenetek_a_tulvilagrol